Munkaügyi Blog

Szabó Imola, a Recruitment üzletág tanácsadója a kiválasztás kapcsán érvényesülő diszkriminációs tendeciákról ír a BDO Magyarország legújabb HR hírlevelében. A munkaerő-kiválasztásnál összetett módon találkozhatunk a diszkriminációval, ezzel a világ minden pontján jelenlévő társadalmi problémával. A leendő munkaadó olykor túl markánsan határozza meg, hogy mit szeretne: milyen legyen a jelölt, legyen-e gyermeke, nő vagy éppen férfi legyen, és esetleg a korát tekintve is megszabja a határt. Ezeket a szűrőfeltételeket még az adott szakmákhoz tartozó előítéletek/prekoncepciók is felerősíthetik. De vajon hogyan végezheti jól a munkáját a tanácsadó anélkül, hogy diszkriminálna?

A grafológia egy méréseken és pszichológiai ismereteken alapuló, de mára már önállóvá vált tudomány, amit évtizedek óta alkalmaz az ember saját maga és társai megismerésére. Tudomány, hiszen bizonyított – ezért elfogadott – tények alapján dolgozik. Története egészen Arisztotelészig vezethetı vissza. Agyunk felel mozgásunk irányításáért, gondolkodásunkért, a kézírás agyi mőködésünk egyfajta leképezése. A modern grafológia kiindulópontja az, hogy írás közben mindenki arra törekszik, hogy az adott körülmények között a lehetı legtöbb információt rögzítse a rendelkezésre álló idı alatt a papírra, minél kisebb energia-befektetéssel (optimumra törekvés). A különbözı emberek kézírása pont attól lesz különbözı, hogy az optimumra törekvés során személyiségük és pszichés folyamataik következtében mit helyeznek elıtérbe a fenti változók közül, pl. gyorsan írnak, de csúnyán, vagy megrajzolják a cikornyákat, de nagyon lassan írnak. Egy adott íráshelyzetben, az aktuális íráscél figyelembevételével arra az írásterületre fogunk több energiát fordítani, amely számunkra valamiért fontos, és ami kevésbé, azokat inkább elhanyagoljuk.